Épített környezeti nevelés

Az épített környezet hétköznapjaink térbeli kontextusa. Településeken, épületekben, köztereken élünk, dolgozunk, tanulunk és szocializálódunk. Az általunk használt terek jelentős hatással vannak az életminőségünkre, a viselkedésünkre, az identitásunkra és a társas kapcsolatainkra, ugyanakkor ezeket a tereket mi magunk is aktívan alakítjuk a hétköznapi tevékenységeink során. Ennek ellenére alig szentelünk figyelmet a minket körülvevő környezetnek. Egyfajta statikus adottságként tekintünk rá, ami csupán keretet ad a mindennapjainknak. Így azonban elszalasztjuk annak a lehetőségét, hogy tudatosan és felelősen használjuk és alakítsuk az épített környezetet, vagyis, hogy aktívan befolyásoljuk azt, hogyan érezzük magunkat, milyen terek vesznek minket körbe, és milyen kulturális lenyomatot hozunk létre a jövő generációk számára.  Az épített környezeti célja, hogy szorosabbá tegye a kapcsolatot az emberek és saját életterük között, hogy jobban tájékozódjunk a környezetükben, ismerjük annak sajátosságait, azonosuljanak vele, és hogy tudatosan és tevékenyen vegyünk részt annak formálásában.

Az épített környezeti nevelés viszonylag új pedagógiai irányzat, amelynek kezdetei  az 1960-as évekre nyúlnak vissza. Szélesebb körben az utóbbi évtizedekben terjedt el, főként az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének elfogadása, a globális szinten megfigyelhető urbanizációs folyamatok, és a progresszív pedagógiai irányzatok hatására. Előképe Dewey pragmatista nevelésfelfogása, amely a saját környezet vizsgálatát, a társadalmilag hasznos képességek és készségek fejlesztését, és a demokráciát, mint központi értéket helyezi előtérbe. Dewey pedagógiai munkájának célja, hogy a gyermekek közvetlen tapasztalatszerzés révén aktív cselekvőkké váljanak, akik képesek önállóan megoldani a felmerülő problémákat és alakítani saját életüket. Az épített környezeti nevelés gyakorlata is a közvetlen környezetben szerzett tapasztalatokra építve érzékenyít,  konkrét példákon és problémákon keresztül segíti a megértést, és ösztönzi a környezet alakításában való aktív részvételt

I.TAPASZTALAT

Az épített környezettel kapcsolatos alapvető ismereteink jelentős részét a közvetlen környezetünkben, informális tanulással sajátítjuk el. A pedagógiai gyakorlat erre alapozva a lakó-, tanulókörnyezetben, illetve a településen a gyermekek által használt terekben szerzett tapasztalatok feldogozására épít. Játékos megfigyelések, épületbejárások, séták, intézménylátogatások segíthetik az épített terek jellemzőinek és minőségének megismerését, a térben való tájékozódás és térészlelés fejlesztését. A konkrét terekben szerzett tapasztalatokat kiegészítik a plasztikai, téralkotó és tervező képességfejlesztő feladatok

II. MEGÉRTÉS

Az épített térrel kapcsolatos fizikai tapasztalatokra épül a környezetet befolyásoló és alakító komplex folyamatok és rendszerek megértése. Az elemző, összefüggéseket feltáró és problémamegoldó gyakorlatok rávilágítanak arra,  hogy az épített környezet nem eleve adott és állandó, hanem a társadalom igényeit követve folyamatosan változik. Az egyéni, illetve közösségi térhasználati igényeket feldolgozó feladatok hozzásegítik a gyermekeket, hogy számukra, és a közösség számára pozitív módon formálják a környezetüket.

III. RÉSZVÉTEL

Az épített környezeti nevelés célja, hogy a gyermekek megalapozott véleményt tudjanak formálni és döntéseket tudjanak hozni az épített környezetükkel kapcsolatban. Fontos, hogy a gyermekek kis koruktól kezdve megtapasztalják, hogy ők is alakítják a közvetlen környezetüket, és megismerjenek olyan cselekvésformákat, amelyekkel pozitívan tudják alakítani magán-, és közösségi tereiket. Az osztály-, vagy csoportterem átalakítása, a kuckóépítés, veteményeskert kialakítása, vagy aktuális  városfejlesztési folyamatokba való bekapcsolódás jó példák lehetnek az aktív részvétel megtapasztalására.

Az épített környezeti nevelés célja a fizikai környezettel kapcsolatos tudás átadása, az épített terekben megnyilvánuló kulturális és társadalmi értékek iránti figyelemfelkeltés, illetve a környezet alakításában való társadalmi részvétel elősegítése. E speciális pedagógiai terület célja tehát az érzékenyítés, a kritikus szemlélet és a véleményalkotás ösztönzése, ezért jellemzően nem kész válaszokra, hanem kérdésekkel, felvetésekkel és tapasztaláson, illetve kreatív problémamegoldáson alapuló feladatokra épít. Az épített környezeti nevelés gyakorlata arra irányul, hogy tudatosítsa a személyes igényeket, térhasználati szokásokat, az építészeti minőség szempontjait, és az épített környezetet meghatározó bonyolult összefüggéseket és viszonyrendszereket. A városi terek folyamatosan változnak, alakulnak, de csak akkor tudjuk pozitívan formálni, ha ismerjük és értjük őket.