Épített környezeti nevelés

Az épített környezeti nevelés sem mint szókapcsolat, sem mint tudományterület nem létezik. Magyarországon. Még. Az angol “civic education in architecture”, “built environment education”, illetve a német “architekturvermittlung” megfelelőjeként használjuk jobb híján. A felsorolt nemzetközi szakkifejezéseknek ugyan számos nyelvben megtalálhatóak a megfelelőik, de magyarra nehéz lefordítani őket, mivel fogalmi szinten is alig léteznek. Pedig Magyarországon is egyre több olyan program, kezdeményezés van, amelyek leírására használhatnánk őket. Mi a számos fölmerülő lehetőség közül (várospedagógia, épített környezeti nevelés, építészetközvetítés, városközvetítés) az épített környezeti nevelést választottuk.

De mi az épített környezeti nevelés?

Az épített környezeti nevelés olyan pedagógiai eszközök, módszerek és elméletek összességét foglalja össze, amelyek azt a célt szolgálják, hogy szorosabbá váljon a kapcsolat az egyes emberek és az életterük között. Különböző, az épített környezettel kapcsolatos témák köré csoportosított, interaktív tevékenységformák segítségével járul hozzá ahhoz, hogy a gyerekek, fiatalok, felnőttek és idősek jobban tájékozódjanak a környezetükben, nyitottabbak legyenek a sajátosságai iránt, azonosuljanak vele, sajátjuknak érezzék és később tevékenyen vegyenek részt annak formálásában. Passzív szemlélődéssel szemben a kritikus befogadásra, a különböző környezeti ingerek elemzésére ösztönöz, a közös élettér alakításában való részvételre motivál, proaktív, alkotó szemléletet közvetít.

kA2

Az épített környezeti nevelés célja

1. Felelős magatartásra és aktív részvételre ösztönöz az épített környezet megóvásában és továbbalakításában.

2. Bizonyított az ingergazdag környezet pozitív hatása, így az épített környezeti nevelés hosszú távon hozzájárul az életszínvonal növeléséhez.
3. Az épített környezeti nevelés felhívja a figyelmet a szegregációval kapcsolatos kérdésekre, mint például a gettósodás vagy a luxus lakóparkok elszigetelődése a városon belül.
4. A gyerekek világának tágítása. Az elektronikus médiumok (TV, internet) térhódításának köszönhetően egyre szűkül a gyerekek világa fizikailag és a szociális kapcsolatrendszer szempontjából is, mivel napjaikat a négy fal között töltik.
5. Ennek az egyik következménye, hogy a közvetlen környezetüket is kevéssé ismerik, a szabadtéri és társas tevékenységeik szigetszerű helyszínei között nem tudják megteremteni a térbeli összefüggést.

A tevékenységek lehetséges helyszínei és formái

“Az utolsó dolog, ami a halakat érdekli az a víz.” Valahogy így vagyunk a minket körülvevő térrel is. Az épített környezettel életünk minden másodpercében kölcsönhatásba kerülünk, mégis meglepően keveset foglalkozunk vele. Ahhoz, hogy a jelentőségét teljes mértékben tudatosítsuk magunkban szemléletváltásra lenne szükség, mégpedig elsősorban az oktatás területén, mivel a felelős, proaktív magatartás kialakítását gyerekkorban kell elkezdeni. Magyarországon az épített környezet egyelőre csak a vizuális nevelés, művészettörténet és a technika órákra korlátozódik. Az épített környezeti nevelés legjellemzőbb formája a szakmúzeumhoz (várostörténeti, helytörténeti, építészeti gyűjteményhez) kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozás. A foglalkozásokat többnyire a négy fal között (az iskola vagy múzeum tereiben) zajlanak, de rendkívül inspiráló lehet egy városismereti séta vagy vetélkedő is. Számos országban viszont, felismerve a téma komplexitását, a legkülönbözőbb tantárgyakba integrálták. Finnországban és több német államban már a matematika, környezetismeret, fizika, földrajz, nyelv és irodalom tantárgyak szerves részét képezi. A tanórákon kívül többek között a tanulók lakókörnyezetével, az iskola terével, a város működésével, infrastruktúrájával, fejlesztésével kapcsolatos projektheteket, nyári táborokat, országos pályázatokat szerveznek. Ezek leggyakrabban kint, a városi térben zajlanak és arra inspirálják a résztvevőket, hogy új szempontok alapján figyeljék meg és elemezzék a környezetüket.